Néhány trónörökös a középkori Magyarországról, akikről kevesen hallottak

A Magyar Királyság középkori történetében gyakoriak a trónért folyó háborúk. A kijelölt trónörökös személyébe nem minden családtag tudott belenyugodni, és harcba indult a trónért. De akadtak olyan trónörökös is, akinek a helyzete végig stabil maradt, de az uralkodót végül nem élte túl. Most néhány olyan trónörököst mutatunk be, akikről keveset halhattunk, mégis hosszabb-rövidebb ideig a magyar trón várományosának számítottak.

A trónörökös, aki eltűnt a történelemből

II. István (1116 – 1131) végén vélhetően tisztában lehetett azzal, hogy nem lesz gyermeke. Sem feleségeitől, sem a krónikákban megemlített ágyasaitól nem származott örökös. Ezért ő maga, valamint az ország előkelői úgy döntöttek, hogy István nővérének a fia, Saul örökölje a magyar trónt. Vélhetően minden rendben ment volna, ám István megtudta, hogy unokaöccse, a megvakított Béla herceg életben van.

Bélát az udvarba hozatta, Tolnán kiterjedt birtokokat adományozott neki és feleséget hozatott Ilona királyné személyében. István uralkodása alatt két fiúgyermekük is született, a későbbi II. Géza és II. László királyok. Miután II. István meghalt, Saul herceg eltűnt a történelemből. Hogy mi történt vele, pontosan nem tudjuk, a Vak Béla leszármazottai alatt írt krónikás hagyomány nem számolt be róla.

Egyes feltételezések szerint a II. István halála és II. Béla koronázása közötti szűk két hónapban Béla és Saul hívei összecsaptak, utóbbiak húzták a rövidebbet, Saul pedig meghalt a harcokban. Más vélemények szerint még István halála körül elhunyt, így nem beszélhetünk harcokról.

Ilona magyar királyné elrendeli az aradi országgyűlésen férje ellenfeleinek lemészárlását a Képes Krónikában (Wikipédia)

A Képes Krónika azonban tartalmaz egy különös beszámolót is:

Miután az ország megerősödött kezében, Béla király borivásnak adta magát. Az udvarbeliek megszokták, hogy mindent megkaptak a királytól, amit csak részegségében kértek tőle, és amire a király kijózanodott, már vissza nem vehette. Részegségében ellenségeik kezébe adta Póst és Sault, akik jámbor emberek voltak, meg is ölték őket ok nélkül.

Akadt olyan kutató, aki a fenti részlet nyomán úgy vélte: Saul túlélte II. Béla megkoronázását, ám szerzetesi életre kényszerítették és végül a király évekkel később parancsot adott a megölésére. Hogy a feltételezés igaz-e, arra sajnos nincs adatunk.

Nagy Lajos öccse, a régensnek is jelölt trónörökös

I. Károly királynak, a tévesen Károly Róbertnek hívott uralkodónak későn születtek fiai, de halálakor megnyugodhatott, hogy a dinasztia fennmaradását nem fenyegeti veszély. Felesége, Piast Erzsébet öt fiúnak is életet adott, közülük Károly és László még kisgyermekként elhunytak. Ám a harmadiknak született Lajos már megérte a felnőtt kort és nemcsak trónörökös, hanem magyar király is lett 1342-től. Idősebb öccséről talán többen hallottak, András a nápolyi trón örököséhez, Johannához ment férjhez. A két Anjou uralkodó, Károly magyar és Róbert nápolyi király egyezséget kötött, hogy Róbert halála után András is örökli a trónt. A nápolyi Anjouk azonban megváltoztatták a szándékukat: Róbertet egyedül Johanna követte a trónon, Andrást pedig 1345-ben meggyilkolták Aversában.

Piast Erzsébet gyermekeivel a Képes Krónika miniatúráján (Wikipédia)

Kevesen ismerik azonban I. (Nagy) Lajos kisebbik öccsét, István herceget. 1332-ben született, nevelőjét Prágából hozatta I. Károly. Ő is részesévé vált a nápolyi és a magyar Anjouk egyezségének és Johanna húgát kellett volna elvennie, ám a terv kútba esett.

András meggyilkolása után ő lett a magyar trón örököse.

Miután nagykorúvá vált, 1349-ben megkapta Szepes és Sáros megyét, átmenetileg pedig Erdélyt is kormányozta. Később megkapta a szlavón hercegi címet, amelyet gyakran viselt a mindenkori trónörökös. Amikor 1350-ben Lajos másodszor indított hadjáratot Nápolyba, István herceget jelölte ki régensnek. Hazatérte után azonban Istvántól elvette Szlavóniát (Lackfi István adta), és átmenetileg ismét Erdélyt adta neki. Végül 1352-től kezdődően vált ismét szlavón herceggé. Tekintélyes házasságot kötött: a német-római császár, Bajor Lajos lánya, Margit lett a felesége, akitől két gyermeke is született: János és Erzsébet.

1354-ben elkísérte Nagy Lajost egy szerbiai hadjáratra, ám a hadjáratról hazatérve alig 22 évesen járványnak esett áldozatul, és elhunyt. Emlékét a budai István-torony őrzi, amit a legelterjedtebb vélemények szerint ő építtetett.

Gyermekek Nagy Lajos örökében

István herceg előtt Nagy Lajos örökösének András herceg számított. András herceg 1345-ös meggyilkolása után azonban posztumusz született egy fia, Martell Károly. Amikor Nagy Lajos 1348-ban megtámadta és elfoglalta Nápolyt, Johanna a gyermeke nélkül menekült el a városból. Lajos elismerte András gyermekének a kis Károlyt, amit megkönnyített az a tény, hogy nagyon hasonlított az apjára. Lajos Budára küldte unokaöccsét.

A nápolyi hadjáratból Magyarországra hurcolt pestis azonban nemcsak Nagy Lajos feleségével, hanem a kis Martell Károllyal is végzett még 1348-ban.

Ezt követően kétség nem fért hozzá, hogy István herceg számított a magyar trón örökösének.

István herceg halála után azonban az Anjou örökösök száma elkezdett megcsappanni. Nagy Lajos öccse két gyermeket is hagyott maga után: Erzsébetet és öccsét, Jánost. Mindketten a visegrádi királyi udvarban nevelkedtek. Nagy Lajos a saját örökösének tekintette Jánost, mivel megkapta Szlavónia, Horvátország és Dalmácia hercegének titulusát, de kiskorú gyermekként értelemszerűen még nem kormányozta ezeket a területeket. 1360-ban azonban János elhunyt.

Liezen-Mayer Sándor Erzsébet és Mária Nagy Lajos sírjánál (Wikipédia)

Liezen-Mayer Sándor: Kotromanic Erzsébet és Mária Nagy Lajos sírjánál (Wikipédia)

Ezt követően Erzsébet számított a magyar trón várományosának. Még a német-római császár fiával, Luxemburgi Vencellel is eljegyezték. Nagy Lajos születendő gyermekei azonban megelőzték őt, így a nagyon fiatalon elhunyt Mária nevű lánya is átmenetileg a magyar trón örökösévé vált.

Amikor azonban 1370 körül megszületett Nagy Lajos lánya, Katalin, majd később Mária és Hedvig is, Erzsébet öröklése lekerült a napirendről.

Az eljegyzését Vencellel felbontották, végül az Anjou-házon belül házasodott meg. Tarantói Fülöp, címzetes konstantinápolyi császár lett a férje. 1373-ban azonban megözvegyült és néhány évvel később, 1380 előtt elhunyt. Nagy Lajos legidősebb lánya, Katalin 1370-től számított örökösnek. A magyar király megszerezte neki V. Károly francia király fiatalabbik gyermekét, Valois Lajos orleans-i herceget. Katalin 1378-as halála miatt azonban ez a házasság végül kútba esett, a magyar királyságot pedig a húga, Mária örökölte.

Zsigmond trónörökös-jelöltjei

Luxemburgi Zsigmond jött ki győztesen a Nagy Lajos halálát követő zavaros időszakból. Az öröklés kérdése egy ideig szintén tisztázatlannak számított, hiszen mind Mária, mind pedig Zsigmond királyként kezdték az uralkodásukat. Mária királynéi szerepe csak egy-két évvel azután kezdődött, hogy legyőzték ellenfeleiket. Azonban 1395-ben egy udvari vadászat alkalmával gyermekét váró Mária leesett a lováról és a koraszülött gyermekével együtt életét vesztette.

Ezt követően Zsigmond természetes örökösének a bátyja, Vencel cseh és német király számított. Kettejük viszonya azonban nem maradt kiegyensúlyozott, elsősorban azért, mert Vencel alkoholizmusa problémákat okozott a kormányzásában. Zsigmond viszont csatlakozott azokhoz, akik emiatt korlátozni akarták Vencel hatalmát, 1394-ben fogságra is vetették. Vencel Zsigmondot jelölte meg utódjául. Zsigmond viszont szövetséget kötött Jodok (vagy németesen Jobst) morva őrgróffal, az unokatestvérével, akinek megígérte, hogy megörökölheti tőle a magyar trónt.

Az idősödő Zsigmond Pisanello képén (Wikipédia)

Zsigmondnak azonban más szövetségesre volt szüksége. 1402-ben Pozsonyban egyezséget kötött Habsburg Albert osztrák herceggel. Kölcsönösen elismerték egymás trónöröklését és az osztrák herceget Zsigmond megtette kormányzónak is, amíg távol volt Magyarországtól. Emiatt azonban váratlanul erőre kaptak Zsigmond ellenségei, akik Nagyváradon összegyűlve kinyilvánították, hogy Zsigmond többet nem a királyuk. Meghívták II. Károly király fiát Magyarországra. 1403-ban azonban hiába került az ország nagy része Nápolyi László kezébe, vereséget szenvedett és el kellett hagyni az ország területét.

Habsburg Albert azonban 1404-ben elhunyt.

A jogai fiára, a szintén Albert névre hallgató hercegre szálltak.

Zsigmond végül eljegyezte őt a lányával, Erzsébettel, így Albert örökölhette meg nemcsak a magyar, hanem a cseh és a német trónt is. (Bár Erzsébet Magyarországon végig küzdött azért, hogy egyenrangú uralkodónak ismerjék el őt).

Szerződéses Habsburgok

A Habsburgok Albert uralkodásától fogva kezdtek feltűnni a trónörökösök között. V. László (1440-1457) testvére, Habsburg Anna például öccse örökösének tekintette magát annak halála után. Fel is vette a a magyar és a cseh királyi címet, valamint az osztrák hercegi címet, ám nem bizonyult jó politikusnak. A magyar országgyűlés helyett III. Frigyes császárhoz menesztett küldötteket az ügye érdekében, amivel maga ellen fordította a magyar rendeket. Ráadásul Frigyes sem kívánta elismerni őt Ausztria örökösének,

így László egyik országát sem örökölhette.

1463-ban Hunyadi Mátyás megszerezte a Magyar Szent Koronát III. Frigyestől. A nehéz alkudozás végén Mátyásnak nemcsak tetemes mennyiségű pénzt kellett fizetnie, de azt is megígérnie, hogy törvényes örökös nélküli halála esetén III. Frigyes, vagy fia, Miksa örökli a magyar trónt. Mátyás könnyen belement egy ilyen aluba, hiszen neki fontosabbnak számított, hogy törvényesen megkoronázott magyar király legyen. Ráadásul a királyné, Podjebrád Katalin, éppen gyermeket várt, így a pénzösszegen kívül egy üres ígéretet adott a Habsburgoknak. Csakhogy Podjebrád Katalin a frissen született gyermekével együtt meghalt, így Frigyes maradt a szerződés szerinti trónörökös.

Rubens festménye Habsburg Miksáról, aki Mátyást példaképének tekintette (Wikipédia)

Ennek 1490-ben lett jelentősége, amikor Mátyás halála után Habsburg Miksa a szerződésre hivatkozva kísérletet tett a magyar trón megszerzésére. Kezdetben sikereket ért el, néhány nyugat-magyarországi birtokost maga mellé állított és elfoglalta a koronázóváros Székesfehérvárt. Ám az örökösödési háborút mégsem ő, hanem II. Ulászló nyerte meg, aki gyorsabban ért Budára, maga mellé állította az ország nagybirtokosait és az ő segítségükkel legyőzte riválisait. Miksa a zsoldosai lázadása miatt békét kellett kössön, de Ulászlóból kicsikarta, hogy halála esetén ő legyen az örököse. Mivel Ulászló feleségül vette a meddő özvegy Beatrix királynét, hogy elnyerje támogatását, ezért ez jó alkunak tűnt. Ulászló azonban hosszú eljárás után elérte a válást, megházasodott és

1506-ban megszületett Lajos, a trónörökös.

Az 1526-os mohácsi csata után azonban a Jagellóknak nem maradt kijelölt örököse. Miksa unokája, Habsburg Ferdinánd két címen is jogot formált a trónra. Egyrészt a Habsburg-Jagelló-házassági szerződés értelmében, mivel II. Lajosnak nem született fia, márpedig egymást kölcsönösen örökösként ismerték el. Másrészt felesége, Jagelló Anna révén is, aki Lajos testvéreként a trónigényt is megörökölte. A magyar rendek azonban nem őt, hanem Szapolyai Jánost választották meg először királynak, így Magyarország az újkorba egy belháborúval lépett át.